Foglalkozzunk kicsit a manapság világtrendnek számító dohányzás témával! Azt mondják, a dohányosok oly sok évtizeden át rombolták a nemdohányzók egészségét, hogy ideje kissé megrendszabályozni őket. Azon nagyon kevesen gondolkoznak, hogy miért nőtt meg a múlt század végén olyan drasztikus mértékben a cigarettázók száma és az elfüstölt dohány mennyisége. Mert ha megtennénk, szembesülnünk kellene azzal, hogy bizony a modern ember nem azért cigarettázik, mint az elődei. Adrenalin növelő, éhségűző, feszültségoldó, munka megszakítási és beszélgetési lehetőség. Tehát nagyrészt pótcselekvés!
Jó(?) szokásunkhoz híven most sem az okokat szüntettük meg, hanem háborút indítottunk a füstölgők ellen. Ideológiaként szolgált az ő, addigi erőszaktételük. Pedig nem erőszakoskodtak, nem kívánták senki kárát, csak füstöltek. Beindult hát az „ellenerőszak”, amely mára elsődleges agresszióvá vált! Persze nem ez a neve, de ettől még az. Mi is történt? Annyi változott, hogy most a nemcigarettázók terrorizálják régi „elnyomóikat”. Van azonban egy igen lényeges különbség, mégpedig a szándékban! Itt egyesek igenis erőszakosan lépnek fel.
Mi az erőszak? Nos, például az, amikor minősítünk. Ő kárt okoz nekem! Ő szándékosan okoz kárt nekem! Két állítás és mégis mekkora jelentésbeli különbségük van. Ellentét születik, ellenfelek, sőt, ellenségek lesznek. Például akkor, amikor cigarettázási helyeket jelölünk ki, és ezeket feliratokkal, rendeletekkel megkülönböztetjük. Az ott lévők a többiek számára egy rossz kasztot képeznek, megkülönböztetődnek, megbélyegződnek. Az ott cigarettázók egy idő után egymással, majd csak egymással beszélgetnek. Egy közösség csoportokra bomlik, amelyek között súlyos érdekellentétek feszülnek.
Erőszak, amikor a cigarettás dobozokra olyan feliratokat írunk, olyan színeket használunk, képeket teszünk, amelyek negatív érzelmeket, félelmeket keltenek, lelki problémákat okoznak. Nem csupán a dobozt megvásárlóban, hanem mindenkinek, aki kapcsolatba kerül vele. Akár csak egy pillantás erejéig is. „A dohányzás halált okoz”, jobb esetben „okozhat”. Tönkrement tüdő fényképe. „Ön saját és környezete egészségét károsítja”. Az ilyen és az ezekhez hasonló „üzenetek” valóban elérik a lelket, de nem csak a megcélzandókét, és egyáltalán nem úgy, ahogyan a kitalálók és a készítők gondolják. Már igen régen rájöttünk arra, hogy a nevelésben nagyon ritkán érdemes alkalmazni a tiltást, mert nem mindig érhető el vele a kívánt cél. Főképp, ha túl sokszor alkalmazzuk. De akkor sem, ha lélek valami miatt erős ellenállást érez a tiltással kapcsolatban. Lásd, például az USA szesztilalmi ideje, amikor nem csak az alkoholfogyasztás mértéke nőtt, de még társadalmilag káros hozadékai is keletkeztek. Pl. feketekereskedelem, korrupció, szervezett alvilág, hogy csak néhányat soroljunk.
A folyamatban senkinek sem jut eszébe, hogy a két tábor lelkében okozott kár nagyobb, mint a hajdanán kifújt füst. A dohányzók legnagyobb részét valójában nem a beszívott füst, hanem maga a tevékenység motiválja. Állítjuk, hogy nyugodt élettempóban, egészséges emberei kapcsolatok között élve jó részük nem szívna, de ha mégis, jóval kevesebbet. Akiket „leszoktattunk”, és már nem dohányoznak, ezzel nem szabadultak meg kínzó problémáiktól. Most nem szívnak, de az addig cigarettával stimulált lelkük továbbra is háborog. Sokukat már nem is csak a nyomasztó gondjuk emészti, hanem a füstölésüket elvevők is. A problémák között súlyozva kisebb ellenállásra számíthat, aki mondjuk rádőlő hiteltörlesztés és a dohányzása ellen ágálók között választ. Csoda, hogy ellenük lesz agresszív? A belső feszültések előbb vagy utóbb bizony agressziót szülnek.
Szó sincs arról, hogy a dohányzás elterjesztéséért kampányolnánk! Csupán annyi állítunk, hogy az erőszak erőszakot szül. Önmagunk vélt vagy valós érdekeit nem érvényesíthetjük úgy, hogy közben lehetetlenné tesszük mások érdekérvényesítését. Bizony, az egészséges közösségi lét folyamatos kompromisszumkötésekről szól. Jelen esetben is az alku, a fokozatosság az, ami valódi megoldást hozhat(na). Amit ma teszünk, az erőszak, mégpedig a javából. Társadalmasított, törvényesített és súlyosan közösség ellenes. Ha pedig az, akkor károsítja mindkét tábort.
Tisztelt, önmagát valamire is tartó Ember! Kérjük, viselkedjen ettől L-Térően! Az ilyen magatartást egyszerűen csak erőszaknak, tehát nem jónak kell értékelni, és érdemes arra gondolni, hogyan esne, ha Önnel, egy Önnek fontos dologgal kapcsolatban történne. Egyébként sem árt, ha véleménynyilvánítás előtt kicsit magára vetíti az adott szituációt.
