Mottó! Minden kép szilánkokból áll össze, de szilánkokra is eshet szét.
Sokan és sokat beszéltek, írtak már az erőszakról. De nem elegen és nem eleget! Sajnos, az elkészült tanulmányok, felmérések, értekezések, statisztikák nagy részét senki vagy csak nagyon kevesen látták, olvasták. Ha meg elénk került, akkor általában nem igazán közérthetően, nem a mi „egyszerű népi” nyelvünkön írták. Vajon miért volt és van ez így? Hiszen az erőszak szinte már megmérgezi a mindennapjainkat. Talán nem ártana értenünk, és némi tudás birtokában tervezni. Pedig az értelmes megáll és gondolkodik, mielőtt cselekedni kezd. Okokat és okozatokat keres.
Mérlegel, latolgat, tervet készít. Ha nagyon okos, akkor B tervet is!
Mi sem akarunk mást, mint sokat, többet és még annál is többet beszélgetni, traccsolni, dumálni, és igen, vitatkozni az erőszakról. Mi számít annak és mi nem? Mi az ami „belefér”, és mikor kell azonnal megálljt parancsolni? Mikor elég akár egy kéz intése, és mikor kell sok szájnak megszólalnia? Mindezt azért, hogy öklök ne emelkedhessenek a magasba, sőt, hogy az ujjak egyáltalán ne is szoruljanak ökölbe.
Az erőszak megítélése koronként és csoportonként változó. Egy azonban közös ismérv: bizonyos mérték fölött lehetetlenné teszi a csoport „közösségként” való együttélését. Szerintünk, mi mára elértük ezt a káros-kóros mértéket! Az „ERŐSZAK szilánkok” sorozatunkban sorra veszünk olyan helyzeteket, magatartásokat, egyéni és közösségi megnyilvánulásokat, amelyekről beszélni, vitatkozni kell. Azért, mert sok mindent egyre többen, egyre inkább másként gondolnak. Rengeteg a konfliktushelyzet, amelyek megértése mindegyikünk közös érdeke. Magatartásunk ugyanis kihat utódaink viselkedésére. Ők a tőlünk eltanult magatartást tanulják meg, hogy később ebből éljenek.
Neveletlen gyerek nem létezik, csak rosszul nevelt! Már maga a mondat is erőszakos, hiszen a szülő el nem végzett munkáját a gyermeke nyakába varrja. A mondatban nem az szerepel, hogy miattam lett neveletlen, hogy én nem neveltem, hanem ő neveletlen. Mintha nekem mindehhez semmi közöm sem lenne. Nem, ő nem egyszerűen neveletlen, hanem általam lett azzá. Lehet, hogy sokak számára ez nyakatekert okoskodásnak, szőrszálhasogatásnak tűnhet, de higgyék el, nem az! A nagy bajok mindig egy aprósággal indulnak. Ekkor, még csekély munkával leállíthatók lennének, csak általában a pillanatot, az eseményt nem vesszük észre, vagy nem érezzük annak mértékét-értékét.
Erőszakos a világ! Milyen egyszerű kibúvó. Mintha a „neveletlen gyermek” effektust hallanánk vissza. Nem a világ, hanem az általunk azzá tett világ erőszakos. Igen, már felnőttek és munkába álltak egy olyan generációk, akik a ma 50-60-70-évesek „következményei”, mondhatnánk azt is, hogy áldozatai. Szerencsére folyamatosan növekszik azok száma, akik többé vagy kevésbé tudatosan, de elégedetlenek a jelen állapotokkal. Ahhoz, hogy megtudjuk, a másikat is az zavarja, ami minket, beszélgetni kell! Szándékunk szerint erre ad helyt és lehetőséget az „Erőszak szilánkok” sorozat. Várjuk az ötleteket, témákat, példákat, hozzászólásokat.
