Nem is olyan régen még munkáltató és munkavállaló elválását munkajogi kifejezéssel minősítették. Kilépett, elbocsájtották, és hasonló szavak hangzottak el. A szleng, az argó természetesen használt rokon értelmű kifejezéseket, mint például a másodikra a „kirúgták” szót, ám ez a társadalomnak csak egy szűk rétegében volt honos. Ezzel szemben mit hallhatunk, olvashatunk manapság? Már nem csak a bulvárújságok, hanem az országos sugárzású tévécsatornák, rádióadók, hírlapok bemondói, műsorvezetői, riporterei, újságírói is ezt a kifejezést ismételgetik. Pedig ez a szó nem azt jelenti, mint nem is oly régi megfelelője! Ez alá-főlé rendel, minősít, sőt sért!
Az elbocsájtás szó korrekt módon fogalmazza meg azt a helyzetet, amikor a munkáltató, bármilyen ok miatt, egyoldalúan megszünteti adott munkavállalójának munkaviszonyát. Felvállalva lépésének minden jogi, törvényi és anyagi kockázatát. Ezzel szemben a kirúgással az egyik fél megalázza a másikat. A rúgás ugyanis leginkább a lábnak a fenék felé irányuló mozgását jelenti. Azt, amelynek a végén fájdalmat okoz, és ezzel párhuzamosan a környezetben tartózkodók felé még nevetségessé is teszi a rúgás elszenvedőjét. Aki azért kapta, kaphatta, mert gyengébb, a másik pedig azért tehette, mert erőfölényben volt. Itt tehát már nem munkaviszony megszüntetésről beszélünk, hanem egyoldalú erőszakról.
A helyzet akkor válik aztán igazán csúnyává, ha még azt is hozzávesszük, hogy ma mindezt attól függetlenül jelentik ki, írják le, hogy tisztáznák a válás kezdeményezőjének személyét, a tényeket. Akkor is „kirúgnak”, ha éppen az eltávolított mondott fel, lépett ki. Sőt, akkor is így mondják, ha a felek békés egyetértésben oldják meg válásukat. A média, vagy a megszólaló számára az ilyen apróságok már nem számítanak.
A szó használata, köznapivá válása bizony erőszak! Lealacsonyítja, nevetségessé teszi és leértékeli azt, akivel kapcsolatban használják. Ilyet senki nem tehetne, mert ezzel önmagát felette állónak tekinti, valójában azt jelzi, hogy semmire sem becsüli a hír alanyát. Nem kérdez, nem tájékozódik, hanem egyoldalúan és súlyosan torzít. Igaz ez még akkor is, ha valamilyen csoda vagy kényszer hatására (esetleg) helyesbít vagy bocsánatot kér. No, nem mintha manapság az ilyen sűrűn megtörténne!
Tisztelt, önmagát valamire is tartó Ember! Kérjük, viselkedjen ettől L-Térően! Az ilyen hírt egyszerűen csak erőszaknak, tehát nem jónak kell értékelni, és érdemes arra gondolni, hogyan esne, ha Önnel történne, Önről mondanák, írnák. Egyébként sem árt, ha véleménynyilvánítás előtt kicsit magára vetíti az adott szituációt.
Aki ezt megteszi, a kirúgás szó használatát máris annak tekinti, ami – Nyílt erőszaknak!
