Egyre gyakrabban láthatjuk embertársaink szemetét a közösségi tereinken(ben) megjelenni. Ami feleslegessé vagy szükségtelenné válik, azonnal megy az utcára, térre, erdőbe, rétre, játszótérre. Márpedig az un. fogyasztói társadalom „Vedd meg, dobd el!” ideológiája elképesztő mennyiségben termeli a felesleget. Miközben a többség magántere egyre szűkül, az ott megjelenő termék mennyisége folyamatosan növekszik. Ha pedig felesleges, természetesen meg akarunk szabadulni tőle..
Nem is olyan régen még az új dolog sokáig okozott örömet. Többek között a megszerzési idő viszonylagos hosszúsága miatt is. Ma viszont szinte semmi nem okoz boldogságot, mert már a hozzájutáskor egy új megszerzésén jár az eszünk. Ez a reklámok által gerjesztett beteg szerzési vágy folyamatosan termeli a felesleget. Az is természetes, hogy a nem kellőtől meg akarunk szabadulni. Az viszont nem mindegy, hogy ezt hogyan és hol tesszük!
A magántulajdonra épülő közösségekben jelen kell lennie a közösségi tulajdon értékének is, hiszen azért mindenkinek felelősséget kell vállalnia. Mégpedig úgy, hogy ehhez önkorlátozás és lemondás szükséges. A magántulajdon értékének egyik mérőpontja a közösségi terek állapota. Az azt együtt ápoló, tisztaságára, rendjére együtt ügyelő csoport tagjai nagyobb eséllyel számíthatnak saját terük tiszteletben tartására, mint ellenkező esetben. A csoporttér ugyanis az egyének magántulajdonának kiegészítése. A közösben ott van mindenki saját része is. Amikor erről megfeledkezünk, erőszakot követünk el a csoport többi, a megegyezést betartó tagja ellen.
Sokszor hallhatjuk, láthatjuk, amint a közmegegyezést figyelembe vevő, a közösségi terekért felelősséget érző embertársaink megpróbálják eltüntetni a mind nagyobb számú renitens által szétszórt szemetet. Azt is tapasztalnunk kell, hogy sziszifuszi és talán már értelmetlennek is tűnő munkát végeznek. A közösségi tereink állapota nem javul, hanem folyamatosan romlik.
Nem értelmetlen a tevékenységük! Nagy szükség van rájuk, mert ébren tartják a reményt, és figyelmeztetnek: Vissza a normalitáshoz! Minden közösségi létet élőnek szüksége van közösségi terekre, ahol együttléteinket bonyolíthatjuk, ahol kikapcsolódhatunk, vagy csak(?) egyszerűen élhetünk. Ez a természetes elvárás. De erre mindenkinek vigyázni kell, ezt mindenkinek észben kell tartania.
Tisztelt, önmagát valamire is tartó Ember! Kérjük, viselkedjen ettől L-Térően! Az ilyen cselekedetet egyszerűen csak erőszaknak, tehát nem jónak kell értékelni, és érdemes arra gondolnia, hogy ezzel mindenki, tehát az Ön érdeke is sérül. Egyébként sem árt, ha érdekei védelmében mindig kinyilvánítja véleményét. Jelen esetben fellép a közösségi tereket rongáló, azokat bepiszkítók ellen.
Aki ezt megteszi, a szemét kidobását, a közösségi terek rongálását máris annak tekinti,
ami – Nyílt erőszaknak!
